Szekszárd

2016.03.14

A felkészítő sorozat 2. állomása Szekszárd.
A táj immár dimbes-dombos és itt is egy Séd patak fut át a városon.
Ezt a túrát is a Hátizsákos Hiúzoknál hirdettem ki, de ezúttal a túratárson is.

Sajnos most sem tartott velem senki.

Ez alkalommal a virágok már az elején feltűntek és március révén már ibolyáknak kinéző virágok voltak.

A belvárosban fellelhető templomok után a Bati-kereszt kilátóhoz tartottam, sok sár és szőlős vett körbe amikor elértem a kilátóhoz sok emberrel találkoztam akik vagy ott piknikeztek vagy csak épp erre jártak. Egy rövidebb távon egy másik kesserrel is összefutottam akivel egy darabon közös volt az utunk.
Az itt lévő láda begyűjtése után a Laza nevű ládát is begyűjtöttük majd elváltak útjaink ő ment haza és pedig az egyik ládáját még begyűjtöttem.

Az út homokos, saras és dombos volt melyeket megtörte az úgy nevezett szurdik. Ez olyan szurdok ami nem hegyekben képződik és minden oldala homokos csak mélyebben van mint a környezete. Ahol ezek nem voltak ott egy mezőn kellett átkelni, hogy ne süllyedjünk el a sárban. Majd amikor kiértem immár egyedül az erdőből vissza a szőlősök mellé itt nem aszfalt út hanem igazi beton út fogadott olyan régi típusú elemekből összeállított jó masszív típusú bár a víznek nem ellenálló hol jobbra, hol balra dőlő elemek voltak az úton.
Majd a szőlős után átértem a település egy érdekes kilátójához ami nem is kilátó inkább kilépő. Szőlő és búzának kinéző műemléknek hívnám. Ebből a kilátás látható a képen.

Az út 18,9 km volt.

A következő állomás Tatabánya környékén volt.