Tiszaföldvár Szolnok megye déli részében helyezkedik el, gyakran emlegetik a Tiszazug kapujaként is. Lakossága Kb: 12 ezer fő, melynek nagy része református és katolikus. Tiszaföldvár 1993-ban emelkedett városi rangra, azóta töretlenül fejlődik. Turisztikai szempontból elsősorban a gyógyfürdő, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum és a Városi Galéria a közkedvelt. A településen található 7 templom, mely jól mutatja, milyen vallásos közösség élt itt.
2014. július 14., hétfő
Tiszakécske
Tiszakécskén egy horgászat alkalmából jártam és kerestem fel a holtág melletti ládikát (GCOKEC).
A vízfelület kb. 100 hektár. Teljes hossza közel 10 km(!), átlagszélessége 147 m. A holtág 4 részre van osztva, mindegyik között autóval is járható átjárót építettek még a 70-es években. Északról délre haladva számozzák a helybeliek:
1.szakasz: Helyileg védett terület, gazdag növény- és állatvilággal. A tiszai oldalon elmocsarasodó terület. Nem horgászható.
2.szakasz: Országos horgászversenyekre is alkalmas vízfelület, folyamatos fejlesztés alatt áll. Nemrégiben több száz facsemetét telepítettek, esővédett beülők, útbaigazító táblák, padok kerültek kihelyezésre.
3.szakasz: Vadregényes, gazdag élővilággal. Horgászható, de csak csónakból.
4.szakasz: Még megközelíthetetlenebb mint az előző, viszont remek kirándulóhely az érintetlen természet kedvelőinek.
A holtágról:
A holtág természetes lefűződéssel keletkezett, mintegy 300 évvel ezelőtt. A tiszai árvízvédelmi töltések megépülése után a belvizek tározásán kívül a másik hasznosítási mód a halgazdaság volt. Emiatt keresztgátakkal több tóegységre bontották.
A több mint 100 ha-os holtág és a környező nádasok igen gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont. Nyaranta megfigyelhetjük a kócsagokat, kanalas gémeket, fekete gólyákat, szürke- és vörös gémeket, és számos vadkacsa fajt. Tőkés réce alkotja 95%-ban az állományt. Ezen kívül található barát-, csörgő- és cigány réce, a vonulási időszakban kanalas - és nyílfarkú réce is. Mellettük jól megfér a szárcsa és a búbos vöcsök is. Növényi érdekesség a fekete- és fehér nadálytő, mely számos bajra gyógyír.
A vízfelület kb. 100 hektár. Teljes hossza közel 10 km(!), átlagszélessége 147 m. A holtág 4 részre van osztva, mindegyik között autóval is járható átjárót építettek még a 70-es években. Északról délre haladva számozzák a helybeliek:
1.szakasz: Helyileg védett terület, gazdag növény- és állatvilággal. A tiszai oldalon elmocsarasodó terület. Nem horgászható.
2.szakasz: Országos horgászversenyekre is alkalmas vízfelület, folyamatos fejlesztés alatt áll. Nemrégiben több száz facsemetét telepítettek, esővédett beülők, útbaigazító táblák, padok kerültek kihelyezésre.
3.szakasz: Vadregényes, gazdag élővilággal. Horgászható, de csak csónakból.
4.szakasz: Még megközelíthetetlenebb mint az előző, viszont remek kirándulóhely az érintetlen természet kedvelőinek.
A holtágról:
A holtág természetes lefűződéssel keletkezett, mintegy 300 évvel ezelőtt. A tiszai árvízvédelmi töltések megépülése után a belvizek tározásán kívül a másik hasznosítási mód a halgazdaság volt. Emiatt keresztgátakkal több tóegységre bontották.
A több mint 100 ha-os holtág és a környező nádasok igen gazdag növény- és állatvilágnak adnak otthont. Nyaranta megfigyelhetjük a kócsagokat, kanalas gémeket, fekete gólyákat, szürke- és vörös gémeket, és számos vadkacsa fajt. Tőkés réce alkotja 95%-ban az állományt. Ezen kívül található barát-, csörgő- és cigány réce, a vonulási időszakban kanalas - és nyílfarkú réce is. Mellettük jól megfér a szárcsa és a búbos vöcsök is. Növényi érdekesség a fekete- és fehér nadálytő, mely számos bajra gyógyír.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)