A szeptemberre kiírt túra az Alföldre való tekintettel egy szerény létszámú látogatás lett. Az induláskor Kecskeméten szakadt az eső, de a az indulási pontra érve már egy felhő sem lett az égen és tiszta hűvös időben indultunk el.
Izsák egy rendezett és kimondottan tetszetős, szép kis városka benyomását keltette bennem. A főutca a busz megállótól a volt vasúti megállóig teljesen korrekt. A vasúthoz érve viszont az út betonos volta megszűnt és amint a Nemzeti Parkhoz értünk már az út mivolta is megkérdőjelezhető volt.
Az utunk az "Aqua Colon" nevű turista úton folytatódott ami egy egy sávos földút a lápos, nádas mellett. Az út egyharmadáig autóval is jól járható úton haladtunk, majd jött a tóból lecsent "nádas út". Melyen ha nem vigyáz az ember ott hagyhatja a cipőjét az úton.
 |
| "Nádas út" |
Reggeli után tovább haladtunk a jobbra erdő balra nádas útvonalon ahol egészen a tó túl partjáig el látunk a nádtengeren át.
Majd elértük az itt megbúvó geoládát ami egy madárlesnél volt a tó közepén (GCIsak).
A tavat elhagyva eljutottunk utunk legnehezebb részéhez. A tavat Soltszentimrével összekötő csapás egy csöppet mély homok volt melyben minden lépésért meg kellett küzdeni. Ami ezután jött az pedig csak egy kicsit volt rosszabb ugyanis a főútra kiérve az izsáki szőlősökön vezetett az utunk majd elértünk egy jó 4km múlva egy réthez. Ezen a réten át kellett volna menni és elérjük a Soltszentimrei turista jelzést, de ez rét egy jó 15-20 cm vastag víz réteg alatt volt. Ezért megpróbáltuk kikerülni.
Az utazásunk célja a Kolon tóvolt mely Közép-Európa legnagyobb édesvizű mocsara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése