Egy hűvös kora nyári, késő tavaszi napon az éves találkozó utáni reggelen indultam útnak Pesterzsébetről Csepel felé Ferencvároson át.
Első látogatásom a Puskás iskola volt amit csak távolról szemléltem meg.
A következő állomásom a II. Világháború légitámadás áldozatainak emlékműve GCVaeV volt.
 |
| A II.VH-s emlékmű |
A következő állomás a Nemzeti Színház volt. (GCGoHi)
Ez után egy 1 órás kis séta vezetett el a Csepel szigetre. Ahol -GcKZS- a Kvassay zsilipet néztem meg.
Ami a következő:
A zsilip névadójáról, Kvassay Jenőről
Kvassay Jenő (Buda, 1850 július 5. - Budapest, 1919 június 6.) köznemesi családban született. A pesti Műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat, majd a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, később Párizsban a École des Ponts et Chaussées-on tanult. A vízügyi szolgálat működését Franciaországban és Németországban tanulmányozta. 1878-ban kinevezték kultúrmérnöknek és megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági-vízügyi szolgálat megszervezésére, melynek 1880-ban vezetőjévé nevezték ki. 1891-ben az Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője lett, és onnan vonult nyugállományba 1918-ban. Működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, az öntözésre, a mederrendezésre és a vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti Szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés fejlesztését.
A múlt
A Kvassay-műtárgycsoport a Duna főágának torkolatától 230 méter távolságban létesült, mai formáját 1910 és 1962 között nyerte el.
A Ráckevei Duna-ág (közismertebb nevén a Kis Duna) Budapest déli részén két ágra szakad, megalkotván a közel 60 kilométer hosszú Csepel-szigetet. A Gellért-hegy alatti kiszélesedő, zátonyos szakasz a múlt század végéig jelentős árvízveszélyt okozott a térségben. Emiatt csupán az 1730-tól 1830-ig terjedő időszak alatt 12 nagy árvíz pusztította a fővárost.
Az 1870. évi X. törvénycikk alapján került sor a mederrendezésre, melynek eredményeképpen lezárták a Csepel-sziget bal oldalán lévő ágat, hogy a főág hidraulikai viszonyai javuljanak. Megépült a Ráckevei Duna-ág torkolatával szemben a Kopaszi Gát. A soroksári gátat és szigetet nem a felső torkolatnál, hanem 3,5 kilométerrel lejjebb, a mai Gubacsi-hídnál zárták el, ugyanis az ottani sziklás, kisebb mélységű mederben ez olcsóbban kivitelezhető volt. Az aránylag kis mennyiségű tápláló víz kritikus vízminőségi és környezeti állapotot idézett elő. A legrosszabb helyzet a Ráckevéig terjedő 30 kilométeres szakaszon alakult ki. A vízszintcsökkenés, a feliszapolódási problémák, a hajózhatóság megszűnése komoly problémát jelentett. Ennek az állapotnak megszüntetésére az 1904-ben hozott rendelkezések nyomán épülhetett meg 1924 és 1930 között a Kvassay és Tassi-zsilip, 1954 és 1961 között pedig a Kvassay-szivattyútelep és erőmű. A számítások szerint a mellékág esése kisvízkor 4 méter, árvízkor 4,5 méter. Ebből következően a Tassi-zsilipnél közép és kisvízes időszakban, a Kvassay-műtárgyakban pedig nagyvízes időszakban üzemelő turbinákat terveztek. Ezen építmények közül a Tassi vízleeresztő-zsilip és erőmű az 1956-os dunai jeges árvíz következtében elpusztult.
A jelen
A műtárgycsoport jelenleg három részből áll: hajózsilipből, beeresztő zsilipből és szivattyútelepből, mely tulajdonképpen egy erőmű. A Ráckevei Duna-ágba történő vízbetáplálás folyamatos, melynek mennyiségét a Duna-ágon belüli vízfelhasználás, illetve a továbbvezethetőség együttesen szabják meg. Az állandó vízbetáplálás a Ráckevei Duna-ágat közvetlenül érő szennyvízmennyiség hígítása miatt is döntő fontosságú. A hajózsilip és szivattyútelep fő feladatai közé tartozik a Ráckevei Duna-ág vízutánpótlásának és a hajózásnak biztosítása, áramtermelés és a dunai árvízek kizárása. A hajózsilip főbb műszaki jellemzői: Hasznos hossza 75 méter, szélessége 10 méter. A legnagyobb átzsilipelhető hajó: 1000 tonnás uszály. Kapurendszer: Villamos és kézi mozgatású támkapuk. A hajózsilip Budapest elsőrendű árvízvédelmi vonalában van, így a zsilipet ennek figyelembevételével tervezték. Ha árvízkor az előrejelzés szerint Budapesten 650 centiméter feletti vízállások várhatók, akkor a felső hornyokba 1 méter magas, rácsos tartószerkezetű betétgerendákat raknak le a beépített daruszerkezet segítségével, így elzárást készítenek.
A hajózsilip kapumozgató berendezéseit 1982-ben hidraulikus mozgatásúvá alakították át. A zsilipkamrának elkülönített elő csatornája van, hogy a vízbeeresztő zsilip felé áramló víz ne zavarja a hajók mozgatását. A hajózsilip előcsatorna fenekét mélyebbre kellett helyezni, hogy mindig meg legyen a szükséges 2,50 méteres vízmélység. A zsilip küszöbét a fenékhez képest magasabbra építették, amely így a hordalék jelentős részét visszafogja.
A zsilipelési időpontokról
Ha kíváncsiak vagytok egy esetleges zsilipelésre, akkor ezeket a következő időpontokban nézhetitek meg: Nyári üzemelés szerint (Május, Június, Július, Augusztus) 7 órakor, 11 órakor, 15 órakor és 19 órakor. Téli üzemelés szerint (Január, Február, Március, Április, Szeptember, Október, November, December) 8 órakor, 12 órakor és 16 órakor.
Azért azt mindenképp tartsátok szem előtt, hogy zsilipelés csak abban az esetben történik, ha éppen van átzsilipelendő vízi jármű. A zsilipelés megtekintéséhez figyelmetekbe ajánljuk a következő kilátópontot:
N 47° 27,708' E 19° 4,327' 128 m [GCKZS+Kilátópont]
Kvassay Jenő (Buda, 1850 július 5. - Budapest, 1919 június 6.) köznemesi családban született. A pesti Műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat, majd a magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián, később Párizsban a École des Ponts et Chaussées-on tanult. A vízügyi szolgálat működését Franciaországban és Németországban tanulmányozta. 1878-ban kinevezték kultúrmérnöknek és megbízást kapott az általa javasolt mezőgazdasági-vízügyi szolgálat megszervezésére, melynek 1880-ban vezetőjévé nevezték ki. 1891-ben az Országos Vízépítési és Talajjavítási Hivatal (1899-től Országos Vízépítési Igazgatóság) vezetője lett, és onnan vonult nyugállományba 1918-ban. Működési köre kiterjedt a belvízrendezésre és lecsapolásra, az öntözésre, a mederrendezésre és a vízmosás-megkötésre, a halászati ügyek felügyeletére. Kvassay nevéhez fűződik a vízjogi törvény megalkotása, valamint az Országos Halászati Felügyelőség és a Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat megszervezése. Kezdeményezte a balatoni kikötők és a budapesti Szabadkikötő megépítését, szorgalmazta a dunai vízi közlekedés fejlesztését.
A múlt
A Kvassay-műtárgycsoport a Duna főágának torkolatától 230 méter távolságban létesült, mai formáját 1910 és 1962 között nyerte el.
A Ráckevei Duna-ág (közismertebb nevén a Kis Duna) Budapest déli részén két ágra szakad, megalkotván a közel 60 kilométer hosszú Csepel-szigetet. A Gellért-hegy alatti kiszélesedő, zátonyos szakasz a múlt század végéig jelentős árvízveszélyt okozott a térségben. Emiatt csupán az 1730-tól 1830-ig terjedő időszak alatt 12 nagy árvíz pusztította a fővárost.
Az 1870. évi X. törvénycikk alapján került sor a mederrendezésre, melynek eredményeképpen lezárták a Csepel-sziget bal oldalán lévő ágat, hogy a főág hidraulikai viszonyai javuljanak. Megépült a Ráckevei Duna-ág torkolatával szemben a Kopaszi Gát. A soroksári gátat és szigetet nem a felső torkolatnál, hanem 3,5 kilométerrel lejjebb, a mai Gubacsi-hídnál zárták el, ugyanis az ottani sziklás, kisebb mélységű mederben ez olcsóbban kivitelezhető volt. Az aránylag kis mennyiségű tápláló víz kritikus vízminőségi és környezeti állapotot idézett elő. A legrosszabb helyzet a Ráckevéig terjedő 30 kilométeres szakaszon alakult ki. A vízszintcsökkenés, a feliszapolódási problémák, a hajózhatóság megszűnése komoly problémát jelentett. Ennek az állapotnak megszüntetésére az 1904-ben hozott rendelkezések nyomán épülhetett meg 1924 és 1930 között a Kvassay és Tassi-zsilip, 1954 és 1961 között pedig a Kvassay-szivattyútelep és erőmű. A számítások szerint a mellékág esése kisvízkor 4 méter, árvízkor 4,5 méter. Ebből következően a Tassi-zsilipnél közép és kisvízes időszakban, a Kvassay-műtárgyakban pedig nagyvízes időszakban üzemelő turbinákat terveztek. Ezen építmények közül a Tassi vízleeresztő-zsilip és erőmű az 1956-os dunai jeges árvíz következtében elpusztult.
A jelen
A műtárgycsoport jelenleg három részből áll: hajózsilipből, beeresztő zsilipből és szivattyútelepből, mely tulajdonképpen egy erőmű. A Ráckevei Duna-ágba történő vízbetáplálás folyamatos, melynek mennyiségét a Duna-ágon belüli vízfelhasználás, illetve a továbbvezethetőség együttesen szabják meg. Az állandó vízbetáplálás a Ráckevei Duna-ágat közvetlenül érő szennyvízmennyiség hígítása miatt is döntő fontosságú. A hajózsilip és szivattyútelep fő feladatai közé tartozik a Ráckevei Duna-ág vízutánpótlásának és a hajózásnak biztosítása, áramtermelés és a dunai árvízek kizárása. A hajózsilip főbb műszaki jellemzői: Hasznos hossza 75 méter, szélessége 10 méter. A legnagyobb átzsilipelhető hajó: 1000 tonnás uszály. Kapurendszer: Villamos és kézi mozgatású támkapuk. A hajózsilip Budapest elsőrendű árvízvédelmi vonalában van, így a zsilipet ennek figyelembevételével tervezték. Ha árvízkor az előrejelzés szerint Budapesten 650 centiméter feletti vízállások várhatók, akkor a felső hornyokba 1 méter magas, rácsos tartószerkezetű betétgerendákat raknak le a beépített daruszerkezet segítségével, így elzárást készítenek.
A hajózsilip kapumozgató berendezéseit 1982-ben hidraulikus mozgatásúvá alakították át. A zsilipkamrának elkülönített elő csatornája van, hogy a vízbeeresztő zsilip felé áramló víz ne zavarja a hajók mozgatását. A hajózsilip előcsatorna fenekét mélyebbre kellett helyezni, hogy mindig meg legyen a szükséges 2,50 méteres vízmélység. A zsilip küszöbét a fenékhez képest magasabbra építették, amely így a hordalék jelentős részét visszafogja.
A zsilipelési időpontokról
Ha kíváncsiak vagytok egy esetleges zsilipelésre, akkor ezeket a következő időpontokban nézhetitek meg: Nyári üzemelés szerint (Május, Június, Július, Augusztus) 7 órakor, 11 órakor, 15 órakor és 19 órakor. Téli üzemelés szerint (Január, Február, Március, Április, Szeptember, Október, November, December) 8 órakor, 12 órakor és 16 órakor.
Azért azt mindenképp tartsátok szem előtt, hogy zsilipelés csak abban az esetben történik, ha éppen van átzsilipelendő vízi jármű. A zsilipelés megtekintéséhez figyelmetekbe ajánljuk a következő kilátópontot:
N 47° 27,708' E 19° 4,327' 128 m [GCKZS+Kilátópont]Az utam egy egykori papírgyári malomhoz (GC3RDD9) vezetett a jelenlegi nagy dobozgyártó cég ajtajához.
Majd elindultam a vonatállomásra.
Csak üdvözletemet szeretném tenni, most akadtam rá erre a blogra. :)
VálaszTörlésTetszik, nagyon jók a képek és leírások, biztosan fogom még olvasgatni. Egy hasonló témájút a közelmúltban indítottam:
http://kirandulo.blog.hu
További jó blogírást! :)